A mágnesterápiát már igen korán alkalmazták a gyógyításban.

A természeti népek tudták régen, mihez kell nyúlni: Kr. előtt 2000 évvel Kínában mágneses kövekkel segítették a szervezet egyensúláynak visszaállítását.
GALEN görög fizikus Kr. előtt 200 évvel írt a mágnesesség tisztító hatásáról a De Simlicium Medicamentorum Temperamentis Ac Facultatibus című könyvében. Sturgeon angol tudós 
Kleopátra egy kis mágnest viselt a homlokán, hogy megőrizze vonzerejét.
A középkorban a vikingek iránytű-mágnesét használták gyógyításra, azt helyezték a testre.
Hahnemann német orvos, aki a homeopátia bevezetője volt, meg volt győződve a mágnes gyógyító erejéről.
1825-ben William Sturgeon angol tudós szabadalmazatatta az elekromágnest.
1831-ben Joseph Henry amerikai tudós megalkotott egy erős elektromágnest, mely többrétegű szigetelt kábelekből készült.
Faraday és Maxwell munkásságában is olvashatunk elméleti magyarázatokat az elektromágneses tér hatásairól. Már ekkortájt elkezdték alkalmazni az elektromágneseket az orvosi gyakorlatban, a mágnesterápia fejlődése azonban csak a II. világháború után kezdődött el igazán.
1959-ben felfedezték, hogy a változó mágneses tér stim több országában végeztek klinikai teszteket mágnesterápiával. 
Hazánkban a 70-es években kezdték alkalmazni először a reumatológia területén - fájdalomcsillapításra.

A BEMER fizikai érterápiás készülék 1. generációs készülékei is mágnesterápiásak voltak, de azóta komoly fejlesztések, újítások történtek és a jelenlegi, 3. generációs készülékekben már egy speciális, világszabadalommal védett fizikai jellel érik el a gyógyító mechanizmusokat.