Az ezüst gyógyászati alkalmazása régen és most

Egyértelmű, hogy az ezüstkolloid antimikróbás hatékonysága vizsgálatának és orvosi felhasználhatóságának kutatásait fel kell éleszteni. Az amerikai hatóságok ellenállása az egész világra kihatással van, ezért az ezüstkolloidnak hivatalosan ma sem lenne szabad gyógyító hatást tulajdonítani. Az egyre gyakoribb pozitív orvosi tapasztalatok azonban az ezüstkolloidot az egyik legkedveltebb alternatív gyógymóddá tették.

A történelem során az ezüstöt számos kultúrában használták konzerváló szernek és gyógyszernek. Az ókori görögöknél, a Római Birodalomban és Egyiptomban ezüstcsöveken vezették a házakba az ivóvizet, ezzel biztosítva annak tisztaságát és frissességét. A vadnyugat első telepeseinek számos nehézséggel kellett szembe nézniük. Ilyen volt az egészséges és tiszta ivóvíz nyerése is. A vizet fából készített konténerekben szállították, mely gyakran lett algás, vagy baktériumokkal fertőzött. Ezekbe a konténerekbe réz és ezüstpénzeket tettek, ezzel biztosítani tudták a víz tisztaságát.

Svájcban készültek azok az ezüstszűrők és tabletták, melyeket számos országban használtak, sőt számos légitársaság ma is alkalmaz víztisztításra. Ezüst víztisztítókat használnak az űrhajósok is. Számos helyen az uszodák vizét elektromos ionizátorokkal tartják tisztán, melyek rezet és ezüstöt bocsátanak ki magukból. Így a víz sokkal egészségesebb lesz, mintha klóroznák.

Az ezüst orvosi gyakorlatban történő alkalmazhatóságát az ókori Egyiptomban, Római Birodalomban és görög városállamokban is felismerték. Paracelsus, a híres alkimista orvos is több betegség gyógyítására is alkalmazta, erről számos írást is publikált.

A baktériumok felfedezését követően vált ismertté az ezüst antibakteriális hatása, így számos betegség gyógyítására alkalmazták. Az ezüst-nitrátot főként fekélyek és elgennyedt sebek gyógyítására alkalmazták – jó eredménnyel.

1881 a francia Carl Credé vezette be az újszülöttek szemének kezelését 2%-os ezüst-nitrát oldattal a gonorreás vakság megelőzésére. Az ő gyakorlatát ma is alkalmazzuk ezüst acetát oldattal. Az 1800-as évek végén az ezüst antibakteriális hatását főként az ionos ezüstnek tulajdonították.

Az 1900-as évek elején a sebek gyógyítására ezüstfólia kötést is alkalmaztak. Ezt a gyakorlatot még a II. Világháború után is több országban folytatták, és egészen 1955-ig az orvosi szakkönyvek által is elismert módszer volt.

Az ezüst szulfadiazin az Egyesült Államok az égési osztályain ma is a legelterjedtebb hatóanyag. Ezüsttel bevont katéterek, ezüstözött szív-műbillentyűk hatékonyan akadályozzák meg a baktériumok megtelepedését.

Az ezüstöt az ételmérgezés megelőzésére is használják a vágódeszkák, asztalfelületek, mosogatógépek és hűtőszekrények tisztításának módszerével.

Katonák, sportolók ezüsttel impregnált ruházatot használnak, mely segít a bőrfertőzések és az erős testszag kialakulásának megelőzésében.

Az ezüst belsőleges alkalmazása még napjainkban sem nagyon terjedt el. Bár a természetes gyógymódok hívei szívesen használják szájon át fertőzéses betegségek kezelésére, az amerikai gyógyszer- és élelmezésügyi hatóság, a Food and Drug Administration (FDA) még mindig nem ismerte el ennek létjogosultságát.

Az ezüst belsőlegesen, gyógyszerként történő alkalmazása az 1800-as évek végén és az 1900-as évek első harmadában élte virágkorát.  Számos fémsó rendelkezik antimikrobiális hatással, de ezek közül csak az ezüstnek nincs számottevő mérgező hatása. Ezen a téren az ezüstkolloid bizonyult a leghatékonyabbnak, mert az ionos formával ellentétben nem károsítja a szöveteket és alacsony koncentrációban is jelentős hatékonysággal bír. 1940-re legalább ötven különböző ezüstvegyület állt az orvosok és betegeik rendelkezésére, mellyel számos fertőzéses betegséget hatékonyan gyógyítottak. Az említett ezüstvegyületek között éppúgy voltak ezüstsók, ezüstözött fehérjék, egyéb ezüstvegyületek, és természetesen a tiszta ezüstkolloid is megtalálható volt a patikai kínálatban.

Az ezüst alkalmazásának alkonyát az antibiotikumok felfedezése okozta. Akkoriban az antibiotikum rezisztencia még gyakorlatilag ismeretlen fogalom volt. Napjainkra viszont már egyre gyakoribbak a korábban hatékonyan elpusztítható, mára már minden gyógyszerrel szemben ellenálló, ún. polirezisztens kórokozók. Ma már ide tartozik a felső és alsó légúti gyulladások talán leggyakoribb okozója a Pneumococcus (Streptococcus pneumoniae) is. Ez a baktérium pár évtizede még a legközönségesebb, ún. kristályos penicillinnel is biztosan elpusztítható volt.  Az antibiotikus éra hatására egyre gyakoribbá váltak a sejten belüli paraziták (Chlamydiák, Mycoplasmák), gombák és vírusok által okozott fertőzések. Ez utóbbiak ellen ma sem rendelkezünk bizonyítottan hatékony antibiotikummal. Az ezüstkolloid hatásspektruma ezekre is kiterjed.

Az antibiotikumokkal kapcsolatos másik nagy gond, melyet jelentőségét nagyon sokan alulbecsülik, a gyógyszerkölcsönhatások problémája. Egy alapos amerikai felmérés 1998-2000 között Tennessee Államban 1.600-ra becsüli egyes makrolid típusú antibiotikumok (eritromicin, klaritromicin) gyógyszer-kölcsönhatásai által okozott halálesetek számát. A máj citokróm P450 3A4 enzimjét bénító antibiotikumok (pl. eritromicin, klaritromicin ciprofloxacin, norfloxacin, az összes azol típusú gombaellenes szer), valamint a szívritmus szabályozók, egyes allergiaellenes gyógyszerek, bélmozgatók együttes szedése akut életveszélyt, akár szívmegállást is okozhat.

Az egyre gyakoribb pozitív orvosi tapasztalatok azonban az ezüstkolloidot az egyik legkedveltebb alternatív gyógymóddá tették. A hatóságok ellenállása mögött azonban még sokáig érezni lehet az antibiotikumot gyártó cégek lobbijának erejét. Ők igen csekély érdeklődést mutatnak a betegek valódi érdekei iránt. Ehelyett számtalanszor hatástalannak bizonyult méregdrága antivirális szerek gyártásától és költségeket nem kímélő reklámozásától sem riadnak vissza.

Az ezüst kolloid orvosi alkalmazása

Az ezüst igen erős antibakteriális hatását a „bizonyítékokon alapuló” orvoslás hívei is kihasználják, pl. vizeletkatéterek, lélegeztető tubusok fertőtlenítésére.
A katéteren és tubusokon maradó ezüst bőségesen elegendő lehet a mesterséges lélegeztetés, vagy tartós katéter használat mellett fellépő légúti, ill. húgyúti fertőzések megelőzésére. Az ezüst a szervezetbe csontprotézisek, mesterséges szívbillentyűk közvetítésével is bejut, ahol az erős antibakteriális hatásával életeket ment nap mint nap. Mindennek ellenére az egészségügyi hatóságok és vezető orvosok felől egyre erősebb a nyomás az ezüstkolloid használatával szemben. Ellenzői a fentiekben felsorolt alkalmazásokról minden bizonnyal vajmi keveset tudnak.

Az 1990-es évek első harmadában az ezüstszemcséket tartalmazó kolloidokat „mindent gyógyító szernek” (panaceának) tekintették. Minden bizonnyal az ezüst alkalmazhatóságának megítélésében ez a szokványos „kétdimenziós magyar ló” másik oldala. Jóllehet az ezüstkolloid bizonyítottan mintegy 650 mikróbával szemben hatékony – laboratóriumi körülmények között.
Az orvosi gyakorlatban az ezüst fertőtlenítő, fertőzés ellenes tulajdonságait használjuk ki, akár helyi kezelés, akár szájon át fogyasztás formájában.
Az alternatív medicinában főként az ezüst kolloid formájának alkalmazása terjedt el. A hatékonysága és biztonsága évszázados megfigyelések alapján került megállapításra, a napjainkban divatos „bizonyítékokon alapuló orvostudomány” gyakorlatában az ezüstkolloidot eddig alig vizsgálták. 
Az ezüstion Ag+ a biológiailag aktív forma, laboratóriumi körülmények között erős baktériumölő hatással rendelkezik. Évszázadokon át az ezüstöt leggyakrabban sebek, fekélyek kezelésére használták borogatás formájában. Ez a felhasználási terület napjainkban egyre fontosabbá válik, ahogy egyre gyakrabban jelennek meg szokványos baktériumokkal szemben ellenálló kórokozók. Ilyen pl. a meticillin rezisztens Staphylococcus aureus (MRSA), melyet a bulvársajtó leginkább „húsevő” baktérium névvel emleget.

Vajon ki kételkedik a kamillavirág, a galagonyalevél, kakukkfű, lándzsás útifű, ligetszépe, körömvirág és más számos, számtalanszor bizonyított „gyógyszer” hatékonyságában, holott ezek sem láttak még randomizált prospektív, kettős vak, stb. klinikai tanulmányokat, olyanokat, melyekre a „bizonyítékokat követelő” orvosok oly sokszor hivatkoznak. A bizonyítékokat főként az originális gyógyszergyártók követelik, a saját piaci érdekeik védelmében. Hogy jogos-e ez, vagy sem – döntse el mindenki maga. A beteget az orvos azonban nem hagyhatja szenvedni – nem erre esküdött fel.

Az elmondottak alapján egyértelműnek véljük, hogy az antibiotikumok mellett (nem helyettük!) új típusú fertőzés elleni gyógyszerekre van szükségünk – már ma.
Az ezüstkolloid a történelem folyamán számtalanszor bizonyított.