Koplalás, mint fogyókúra

Tudástár » Fogyókúra

Egy valamit érdemes rögtön az elején leszögezni a koplalással kapcsolatban: a koplalásnak sem rövid, sem hosszú távú előnyei nincsenek! Ez fontos, hiszen az már talán többekhez eljutott, hogy hosszú távon milyen következményei lehetnek, ha az éltető tápanyagokat megvonjuk a szervezetünktől, de az, hogy a rövid távon ígéretesnek tűnő hatása a „fogyás” sem tartós, már kevésbé ismert. Így a bevezetés összegzéséül máris elmondható, hogy feleslegesek a manapság oly divatos egy-két napos vagy akár egy hetes csodadiéták, böjtök, szénhidrátmentes napok és még sorolhatnám. Azt pedig, hogy mire alapozom ezeket a kijelentéseket a következőkben hosszasabban ki is fejtem minden elszánt fogyózó részére.

Sokan azért hisznek minden áron a koplalás „gyógyító erejében”, mert nagyon hamar lehet látványos eredményeket elérni. A gyors eredmény mögött azonban elsősorban nem „valódi fogyás” áll. A legtöbb fogyni vágyó a testtömegét a felesleges zsírtömeg lefaragásával szeretné elérni. Ahhoz, hogy ez bekövetkezhessen néhány nap koplalás nem elegendő. A koplalás során bekövetkező gyors és látványos testtömeg csökkenés csupán a test víztereinek csökkenéséből adódik. Ezzel egy időben sok vitamin és ásványi anyag is kiürül, melyeket megfelelő táplálékbevitel nélkül nehéz pótolni.

Ilyenkor az étrend kiegészítők szedése sem jelent megoldást, hiszen ahhoz, hogy a bevitt vitaminok és ásványi anyagok hasznosulni tudjanak megfelelő energia mennyiség és tápanyagok szükségesek. A víz, vitaminok és nyomelemek ürülése mellett a szervezetben egyfajta vészreakció indul be és minden tápanyagot, amihez hozzájut raktározni kezd. Tehát, ha pár nap koplalás után újra enni kezdünk, akkor minden bevitt tápanyagot (így a zsírt is, a bevitt mennyiségtől függetlenül) raktározni kezdi szervezetünk. Ez pedig miután a vízterek újra feltöltődtek és mellette a zsírraktárak is elkezdtek nőni, azt eredményezi, hogy összességében több súlyt szedünk magunkra, mint amivel a „kúra” előtt rendelkeztünk.

Mindezek mellett egy koplaltatásos időszak a veszteségeken túl további terheket is ró a szervezetre!

  • A vércukor szint gyakrabban esik le, aminek következtében rosszullét, szédülés, fejfájás és remegés lesznek a fogyókúrázó tünetei. Ez nemcsak az egyén kitartását teszi próbára, hanem a teljes szervezetet. A
  • vérnyomás is hasonlóan a vércukor szinthez gyakran leesik. Ennek a két jelenségnek a következménye, hogy a legkisebb testmozgás hatására is elájulnak a fogyni vágyók. A rövid és „hatásos” kúra után viszont még nincs vége a negatívumoknak.
  • A csökkent tápanyagbevitel a gyomor összeszűkülését okozza. Ennek következményeképp ugyan egy ideig kevesebb táplálék is elegendőnek tűnik, ám az étkezések komoly fájdalmakat okoznak. Ezek a fájdalmak sok esetben elrettentik a fogyni vágyót attól, hogy étkezzen, s könnyen alakul egy ördögi kör, melyben tovább éhezteti magát.

Ha ez nem következik be, akkor sincs minden rendben, hiszen az elegendőnek tűnő táplálék mindeközben még mindig nem tartalmaz elegendő energiát és tápanyagot, hiszen a gyomor csökkent befogadóképessége nem alkalmas arra, hogy megfelelő mennyiségű táplálékot fogyasszon. Természetesen túl lehet lendülni ezeken és nem mindenkinél zárul a kör ugyanúgy. A legtöbb esetben azonban az ilyen rövid kúrák indítják útjára a komolyabb bajokat.

Ezek voltak tehát a rövidebb koplalással járó következmények, ám itt még nem ér véget a sor.

Vannak olyanok, akik hosszú hetek, hónapok (90 napok), évek alatt érik el azt, hogy folyamatosan éhezik a szervezetük. Ők azok, akik esznek ugyan, de olyan mennyiségben, ami éppen arra elég, hogy egyik napról a másikra „csak kicsit” sanyargatva magukat tengessék hétköznapjaikat. Természetesen egy jó ideig ezzel is látványos az eredmény, amit elérnek. Azonban ennél a módszernél is hamar eljön a pont, amikor a látványos fogyás lassulni, majd stagnálni kezd. Aki kicsit is jártas a fogyókúrák világában, ismeri ezt a jelenséget, mint természetes velejárót. Ha valaki egy korrekt, megfelelő energia tartalommal bíró energiaszegény étrendet követ, akkor is eljön ez a pont. Ebben az esetben azonban ezen a ponton bizonyos idő elteltével túllendül a fogyni vágyó. Az egyén, aki viszont minimálisra csökkentette a bevitt energia és tápanyag mennyiséget annak reményében, hogy ennek milyen látványos hatása lesz, rá kell döbbenjen, hogy a holtpont nem múlik el.

A legtöbben a szénhidrátokat tartják a legnagyobb ellenségnek, így ezekből a tápanyagokból esznek a legkevesebbet. Valóban, főként a szénhidrátok felelősek az elhízásért, de ez nem jelenti azt, hogy ki kell zárnunk az étrendből. Kezdetben ez azzal jár, hogy nem esznek kenyeret, csökkentik a burgonya és rizs mennyiségét, kiiktatják a nassolást, majd eljön a pont, amikor gyakorlatilag „szénhidrát mentesen” étkeznek.

Az étrend vázát a szénhidrátok alkotják. Ezt ajánlott mindenkinek elfogadni! Az ajánlás, hogy egy egészséges felnőtt embernek a táplálékkal bevitt energia 55-58%-át kell szénhidrátból kell biztosítania. Ezek azok a tápanyagok, amiből energiát nyerünk. Ha nincsenek szénhidrátok vagy csak minimális mennyiségben (ez az, amit az elfogyasztott zöldségek jelentenek), akkor nem lesz energiánk. Megterhelő lesz eljutni a munkahelyre, koncentrálni egy adott feladatra, ingerlékenyek, dekoncentráltak leszünk. Ez egy komoly jel, bár sokan könnyelműen legyintenek erre. Ez az a pontja az éhezésnek, amikor az agyunk nem jut elég táplálékhoz. Az agy elsődleges energiaforrása ugyanis a glüklóz. Ez az a molekula, ami a szénhidrátok (tehát a kenyér, rizs, burgonya, gyümölcsök stb.) alapeleme, erre a molekulára bontja le a szervezetünk az összes bevitt szénhidrátot. Tehát, ha azt ajánljuk, hogy az étrend gerincét alkossák ezek a tápanyagok, akkor az nem azért van, mert éppen ez a trend a dietetikában. Erre van szüksége a szervezetnek!

Ezt úgy tudjuk kivitelezni, ha az étrendünk nagy mennyiségben (a már említett 55-58 energia%) tartalmaz teljes őrlésű gabonákat, barna rizst, teljes őrlésű pékárukat, kölest, hajdinát stb. Ezeken kívül értékes, rostban gazdag zöldségek és gyümölcsök napi, rendszeres fogyasztásával növelhetjük az értékes szénhidrátok mennyiségét. Ezek a táplálékok a szénhidrát tartalmuk mellett rengeteg vitamint és ásványi anyagot tartalmaznak, melyek szintén fontosak a szervezet megfelelő működéséhez.

Az agy éhezése azonban csak az egyik a jelentős negatív változások közül, melyet a szervezetünk átél fogyókúránk során. Ha a szervezet nem jut elegendő energiához egy idő után valóban elkezdi felhasználni a tartalékait. Ez először a zsírraktárak felélésével kezdődik, de ha ezek a tartalékok elfogytak, akkor energiaforrás hiányában a testfehérjék lebontása következik. Már a zsírraktárak elvesztése is jelentős változásokat idéz elő. Nagyban csökken a szervezet védekező képessége és olyan banális fertőzések okoznak súlyos szövődményekkel járó betegségeket, mint egy egyszerű megfázás. Következő lépcsőfokként megfogyatkozik az izomzat, a szervezetünk legyengül és kiürül.

A testfehérjék elvesztése szintén az említett immungyengeséget is magával hordozza. Súlyos hiánybetegségeket, majd a későbbiekben komoly szervi elváltozásokat okoz ez a folyamat. Úgy tűnik, hogy mindehhez sok időre van szükség, de hamarabb bekövetkezik, mint a legtöbb fogyókúrázó gondolná. Erre a legtöbb ember példát is ismer, ha nem is a környezetében, akkor a médiasztárok közül, hiszen ez az állapot már az anorexia. Ha valaki hallott már erről a betegségről, akkor tudhatja, hogy ez a leírt komoly következmények mellett egy pszichológiai szempontból is jelentős kórkép, tehát kezelni kell!

A leírtak alapján remélem mindenkiben kellőképp tudatosult, hogy milyen következményei lehetnek az ésszerűtlen, értelmetlen diétáknak, böjtöknek és egyéb fogyókúráknak. Mindenkinek azt tanácsolnám, hogy ha fogyni szeretnének, akkor szakember segítségét kérjék, hogy személyre szabott, változatos étrendet állítson össze az egészséges súlyvesztés érdekében.

Csodamódszerek tehát nincsenek. A gyorsan, jelentős fogyást ígérő módszerek mögött érdemes meglátni a fent említett csapdákat, következményeket. Ugyanígy érdemes végiggondolni, hogy a szépség, hiúság miatt elkezdett önsanyargatás miatt érdemes-e ilyen árat fizetni.


Ködbaum Zsanett
dietetikus