Rostok szerepe

Rostok!? Sokat hallani róluk, rengeteget emlegetjük jótékony hatásukat. Mégis sokan idegenkednek tőlük, feleslegesnek találják a fogyasztásukat. Mik is pontosan? Miért jók számunkra?

Elsősorban azért fontos, hogy beszéljünk a rostokról, mert a fejlett országokban (tehát hazánkban is) a táplálkozás rostszegény.
Mindemellett sok olyan betegség vált mindennapi „társunkká”, mint a székrekedés.
Az élelmi rostok a táplálékunkban lévő, nem emészthető, növényi poliszaharidok (összetett szénhidrátok) és a lignin, amelyek az emésztő enzimek hatásával szemben ellenállóak, vagyis az emésztő enzimek nem képesek ezeket felszívódásra alkalmas kisebb egységekre bontani. Az élelmi rost összetételét tekintve tehát legnagyobb részben nem emészthető szénhidrát.

A vastagbél baktériumai a nem emészthető szénhidrátokat mintegy 50%-ban képesek hasznosítani. A bélhámsejtek energiaforrásként hasznosítják és a baktériumok beépítik saját sejtjükbe. Anticarcinogén hatásuk van, tehát segítségükkel megelőzhetők egyes daganatos megbetegedések.

Két nagy csoportjuk van, melyeknek jelentőségük van táplálkozásunkban. Léteznek ún, vízben oldódó és vízben nem oldódó rostok is. Mindkét típus egyaránt jelentős a táplálkozásunkban és fontos, hogy ne legyen egyik sem túlsúlyban!

A vízben nem oldódó élelmi rostok:

  • lassítják a gyomor kiürülését, így csökkentik az éhségérzetet (fogyókúra!!!)
  • gátolják a keményítőbontó amiláz aktivitását, amelynek eredménye a szénhidrátok lassúbb felszívódása
  • elősegítik a jó bélműködést – rövidítik a tranzitidőt a vastagbélben, csökkentik a vastagbélben az intraluminális nyomást
  • nagy vízfelvevő és vízmegkötő képességük révén növelik a széklet tömegét, lágyabbá és könnyebben üríthetővé teszik, gyorsítják a salakanyag áthaladását a bélrendszerben, ezáltal megakadályozzák a székrekedés kialakulását és csökkentik a vastagbélbetegségek kialakulásának kockázatát.
  • egyes ásványi anyagok (kalcium, vas) felszívódását gátolhatják, de csak akkor, ha az ajánlott napi mennyiségnél lényegesen nagyobb adagban kerülnek a szervezetbe. Ez rosttartalmú táplálék-kiegészítők eltúlzott fogyasztásakor fordulhat elő.

Vízben oldódó élelmi rostok:

  • előnyösen befolyásolják a szénhidrát anyagcserét, a vékonybélben lassítják a cukrok felszívódását, adásukra csökken az étkezés utáni vércukor emelkedés
  • előnyösen befolyásolják a zsíranyagcserét is, megkötik a koleszterin és az epesavak egy részét és az nem képes újra felszívódni a szervezetbe, ezáltal csökken a koleszterinszint
  • felveszik a vízben oldott kóros anyagokat is, így a bélben rövidebb ideig és kisebb arányban maradnak meg a mérgező és rákkeltő anyagok.

A felsorolt jó tulajdonságok mellett vannak olyan betegségek, melyeknél kifejezetten indokolt rostban gazdag táplálkozást folytatni. Ilyen betegségek a már említett székrekedés, divertikulózis, irritábilis bélszindróma, magas koleszterin és triglicerid szint, cukorbetegség, érelmeszesedés és elhízás. Ezek a betegségek a rostszegény táplálkozás talaján alakulnak ki, így nemcsak a gyógyításban, hanem a megelőzésben is fontos a rostok szerepe.

Azt már a legtöbben ismerik, hogy mely élelmiszereink rosttartalma jelentős. Van azonban egy rostfajta, amiről egyelőre nem beszélnek eleget. Ez a rostfajta az indiai útifűmaghéj. A növény Indiában és Iránban őshonos, a magokat pedig leggyakrabban gyógyászati célokra használják.

Az egyik legnépszerűbb étrendi rostként az útifűmaghéj leginkább a székrekedést csökkentő hatásáról ismert. A kutatások azonban rámutattak, hogy egy sor egyéb kellemetlenséggel szemben is hatékony lehet a hasmenéstől az aranyérig vagy az irritációs bélszindrómáig. Az útifűmaghéj gazdag rostokban és egy mucilage nevű anyagban. Alapesetben, mikor az útifűmaghéjat vízzel keverik, saját súlyának 8-14 szeresére dagad és zselatinszerű anyagot alkot, mely segít hidratált állapotban tartani az emésztőrendszert.

Ez azt jelenti, hogy ami kijön, az lágyabb és könnyebben jut végig a bélrendszeren. Mindemellett azt a reflexet is stimulálja, ami a belek számára szükséges ahhoz, hogy kiürüljenek. Az emésztő rendszer felügyelőjeként az útifűmaghéj segít enyhíteni a nem fertőzés eredetű hasmenést azzal, hogy besűríti az ürüléket.

Ez a rost a számos kutatás alapján nem csupán segít csökkenteni a székrekedést, hanem csökkenti a triglicerid szintet és a teljes koleszterin szintet is, míg az egészséges HDL koleszterin szintet nem befolyásolja. Érdekes módon, az útifűmaghéj a cukorbetegek számára is előnyös lehet, mivel javítja a glükóztoleranciát. Egyelőre a kutatások még kezdeti fázisban vannak, de a társadalmunkra jellemző megnövekedett finomított cukorfogyasztás mellett a javuló glükóztolerancia egyre fontosabb lehet.

Az útifűmaghéj az aranyér tüneteit is enyhíti, pl. a fájdalmat és a vérzést, de az irritációs bélszindróma tünetei esetében is jótékony hatása van. A legtöbb kutatás során 5-10 gramm (1 teáskanál) útifű maghéjat, vagy 10-20 gramm (2 teáskanál) porrá őrölt magot használtak, 2-3 alkalommal naponta, leginkább étkezések előtt. Az útifűmaghéj akkor fejti ki leginkább hatását, ha szedése alatt és után sok vizet fogyasztunk néhányan azt javasolják, hogy 2-3 pohár vízzel szedjük be.

Amennyiben székrekedés ellen vagy más, emésztőrendszeri megbetegedés ellen alkalmazzuk, napi két-három alkalommal történő szedése étkezések nélkül elegendőnek tűnik. Ha a koleszterinszintet akarjuk csökkenteni, a kutatások ugyancsak a napi két-három, étkezések nélküli bevitelt mutatják megfelelőnek. Nyugtatja az érzékeny beleket, amit a korpa rostjai alaposan kidörzsölhetnek. Az útifűmaghéj természetes és biztonságos. Világszerte több millióan használják évről évre. Nem szívódik fel, nem izgatja a beleket és nem válik hatástalanná, nem okoz függőséget, ezért hosszú távú használatra kiválóan alkalmas.

Kutatások alapján az útifűmaghéj a következő betegségek kezelésekor lehet hasznos:

  • Atherosclerosis
  • Herpesz
  • Magas vércukorszint
  • Irritációs bélszindróma (emésztőrendszeri rendellenesség)
  • Székrekedés
  • Diabétesz (azonban a glükózszintben komplikációkat okozhat)
  • Szívelégtelenség
  • Elhízás
  • Hasmenés

Jól látható tehát, hogy a rostfogyasztás milyen jelentősége van táplálkozásunkban és egészségünk megőrzésében. Így mindenkit arra sarkallok, hogy törekedjen rá, akár étrend kiegészítők formájában, akár táplálkozás útján, hogy a napi 30- 35 gramm rostbevitelt biztosítsa szervezete számára. Végül, de nem utolsó sorban hangsúlyoznám, hogy a bőséges rostfogyasztás mellett a folyadékbevitelre is érdemes nagy figyelmet fordítani, hiszen 1 gramm rost 0,5 liter vizet képes megkötni, így kevés folyadék fogyasztásakor székrekedéses panaszokat okozhat a megfelelő rostbevitel is!

 

Ködbaum Zsanett
dietetikus